1. |
Jónás a cetben
04:35
|
|
||
|
Egy új szem kinyitásának hajnalán,
amikor szivárványtól édes a szám,
varázsesőben élvezni a csillámlást szeretnék most veled.
És az egész dzsungel megtelik valaminek a képzeletével,
ami még nem mese, de már ébred…
Jónás a cetben, homok a szélben,
légy a levesben, kés a vajban,
órák a percben, tükör a képben,
tenger a cseppben, csend a zajban.
Mit tanulsz, mondd, mit tanulsz?
Itt vagyok most is, csak más alakban.
Mit teszel, nézd, mit teszel!
Csalódni fogsz önmagadban.
Lábnyom a hóban, csorba az élben,
csillag az űrben,könny a szemben,
rossz van a jóban, nyár van a télben,
ezer az egyben, rend a zűrben.
Porszem a gépben, ember a vízben,
szamár a ködben, barát a bajban,
jég a lékben, sótlan az ízben,
cserép a földben, béke a harcban…
A tudatom egyben, neonfényben,
és csak a tükörben láthatom.
De test és szellem egymás ellen ritkán vét*,
azt már tudom…
Kulacs a vízben, kert a kutyában,
hegy a kráterben, föld a sírban.
Sejt a magban, lány a fiúban,
mondat a szóban, kotta a hangban.
Mit tanulsz, mondd, mit tanulsz?
Itt vagyok most is, csak más alakban.
Mit teszel, nézd, mit teszel!
Csalódni fogsz önmagadban.
Kesztyű a kézben, erdő a fában,
kaptár a méhben, lyuk van a sajtban,
kazal a tűben, sor a betűben,
kapa a nyélben, tenyér az arcban.
Hordó a borban, tojás a tyúkban,
háló a halban, utca a házban,
bilincs a kézben, ér a vérben,
pint a literben, hús a csontban.
A tudatom egyben, neonfényben,
és csak a tükörben láthatom.
De test és szellem egymás ellen ritkán vét*,
azt már tudom…
* Idézet Müller Péter Sziámi „Titokban” című verséből
|
||||
2. |
Ugat
03:51
|
|
||
|
A kicsi érdemekkel alig él,
kéziféke kikopik a fokán, …
pedig kellem elől, aki „unom a halált”,
szabadalommal ugat, akarok én is.
Aki ma rám mutat törökül ért,
feketelevessel a kalapomat önti,
és nem az emel eleget elém,
aki, ha közeleg a vége, a lakatot őrzi…
Ugatok én…
Néha néz a fotód – ki fogok szállni…
A látomásodat keretezem éppen,
amin ellenem a hazafi kicsi katonák
betegre csikarnak, mint a lopott étel.
Ugatok én…
|
||||
3. |
Bársony lennék
05:28
|
|||
|
Zsiráfokkal barátkozó pávák, gyíkok, gazellák,
a fékevesztett öntudatukkal az erdőt széthajtogatják.
Én egy gombán fekszem, erszényemben sóskalevéllel, friss hírekkel
ébred a vérben a reggeli kényszerbújócskára a vágy.
És indulhat a tánc, indulhat a tánc, indulhat a tánc…
A szoknyámra most delfinek ülnek, az orruk a vállamon,
hatalmas bér fákkal a háttérben, egy patakkal álmodom,
ahol a futrinka lett a király, az állatok istene;
feladja postán a vidrát mézzel bérmentesítve.
És indulhat a tánc, indulhat a tánc, indulhat a tánc…
Ébrenlét, Éber lét, Ébrenlét, Éber lét…
Aztán előkerülnek az ormányosak, és évekig tartanak.
Rossz kezekbe kerül az erdő, ugat és megharap,
közben kenyeret szelnek a varjak, és a lóvá tett Ég alatt
a fennsík elolvad, fordul a táj, de a futrinka ittmarad.
És indulhat a tánc, indulhat a tánc…
Ébrenlét, Éber lét, Ébrenlét, Éber lét…
|
||||
4. |
Életveszélyben
03:36
|
|||
|
Nincs rendben a tudatom. Amit gondolok, nem úgy gondolom.
Nincs bennem nyugalom, pihenni kár.
Gyere ide, én nem megyek sehová!
Ő mindent megtesz azért, hogy meg ne tudjam.
Hogy meg ne tudjam sohasem, milyen lehet egyáltalán:
lebontani a Káprázatot, és meglátni, amit már sejtettem is talán.
Minden sejtem fáj, öszszetépett nyersanyagokból
ragaszthatatlanná áll majd (újra) össze a kép.
Minden percért kár, nyugszik a Nap, Pál, Kata, Péter,
holnap majd talán zölden vár kinn újra a rét…
Nincs vége, ha feladom. Csupa nyelvbotlás, sekély oltalom…
Elképzelt utakon megyek tovább.
Fulladozom, de nem veszek levegőt!
Ez mindent megtesz azért, hogy meg ne tudjam.
Hogy meg ne tudjam sohasem, milyen lehet egyáltalán:
lebontani a káprázatot, és meglátni, amit már sejtettem is talán.
Minden sejtem fáj, öszszetépett nyersanyagokból
ragaszthatatlanná áll majd (újra) össze a kép.
Minden percért kár, nyugszik a Nap, Pál, Kata, Péter,
holnap majd talán zölden vár kinn újra a rét…
|
||||
5. |
Megfogtam
04:05
|
|||
|
F#, A, H, D, X, Y, 547, 8 kOhm,
F#, A, H, D, X, Y, 547, 8 kOhm.
Államférfi a gatyám,
államférfi a gatyám,
államférfi a gatyám.
Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak.
Nemha néki cipellőt, bőnadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmával, kócsagtollas fővel,
illik gyöngyös pártával, magyar főkötővel. *
Esés lesz a vége, esés lesz a vége, esés lesz a vége.
F#, A, H, D, X, Y, 547, 8 kOhm,
F#, A, H, D, X, Y, 547, 8 kOhm.
Márványtenger a hazám,
márványtenger a hazám,
márványtenger a hazám…
Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen.
Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen.
Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne.
Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne. *
Esés lesz a vége, esés lesz a vége, esés lesz a vége.
|
||||
6. |
||||
|
Magamon kívül, magam mellé kitalálok egy lényt,
aki úgy szeret engem, mint az énem szereti az ént.
Formává válva, formaként, megszülök egy gént,
ami híveimben él később, hogy szeressék a fényt.
A fényt…, a fényt…
Milyen jó ezeket mondani, miközben el is képzelem.
A dolognak bennem teste van, s az útja végtelen.
Életem nélkül élettelenné válik egy kis remény,
ami árva lelket ápolt bennem, hogy az ne legyen olyan szegény.
Szegény…, szegény…
Végtelen út, teste van, elképzelem, hogy este van.
A sötét kész várni rám, és jó a kitalált fényhiány.
Hitemben bízva, hitem nincs. Szívemen tátog a lék.
De nincs baj, amíg úgy érzem, hogy valahol kék az ég.
Az ég…, az ég…
Végtelen út, teste van, elképzelem, hogy este van.
A sötét kész várni rám, és jó a kitalált fényhiány.
|
||||
7. |
Kukimaci, sünló
04:14
|
|||
|
Változtass engem egérré, Mikulás!
A búzát, azt meg kenyérré!
Egy begombolatlan szatén ing vagyok.
Az állatok magját a gallérom szórja szét.
Átlépted ezzel a palotám küszöbét.
A paradigmákat földhöz vághatod.
Most egy megvallatlan vallomás vagyok,
de félszavaimat elfújja a szél.
Te közben hűtlen maradsz,
a lénynek neveket adsz.
Ha tévedsz, akkor a jó:
Kukimaci, vagy sünló!
Kukimaci, sünló, kukimaci,
sünló, kukimaci, sünló!
|
||||
8. |
Klorofília
03:54
|
|
||
|
Klorofília, klorofília, klorofília, klorofília…
Élővízben is halott voltam, a holt földön is élek most.
Pitypangokkal reggelizem, míg a szívem borja tejet szop.
Juhar vagyok reggelente, mocsári kőris délután,
madarakat etetek a testemmel, s az Erdő Anyja figyel rám.
Ég a tűz, érzem a húsomon, esik az eső, érzem a tűzön,
a messzi ködből a jegenyék árnyát reccsenő ággal a hajadba tűzöm.
A Teremtés pora hullt alá akkor, az ajkadon lóhere nedve virult,
klorofill mélyébe szorult lelkünk a parazsam ölén felszabadult.
Klorofília, klorofília, klorofília…
Ízlelj szét, és kacsints át, Szagolj meg egy pacsirtát!
Klorofília, klorofília, klorofília…
|
||||
9. |
Szamártej
04:56
|
|||
|
Egy szerzetes autót feltalál.
Delfinvér az autó oldalán.
Itt a bálna feláll, helyére áll a lány.
Mögötte látszik, hogy mozdul a Sorskerék.
Szamártejben fürdőző király,
éjjelente megváltásra vár.
De habzik a fákon a romlott delfinvér,
táncol az égen az Oltáriszentség.
Közben Delphoiban egy házban nincs sötét,
a párna alatt három gyertya ég.
A király lezárja egy szerzetes szemét,
a főkamarást függöny rejti el.
Szamártejben fürdőző király,
éjjelente megváltásra vár.
De habzik a fákon a romlott delfinvér,
táncol az égen az Oltáriszentség.
|
||||
10. |
Vénusz hasán
04:11
|
|||
|
Fáraszt a látványa ennek a képnek.
Hárman vagyok, és kincset beszél.
Hová tér vágyak a „messze elérek”?
Leteszik mámor és aszfalt és dér.
Rég volt. Álmai fésül, a beltenger látszik,
ha ontva a bél, és alszik, és nem marad ébren
az erdő, a város, csak egy, aki fél.
Fény árad. Árad a fény, értem.
Ébredj, áldott egész!
És elszáradnál a Vénusz hasán.
Hazatér végre, és játszani vágy’,
és símogatnád a Szentjánoskutyát.
Oktalan ontott bűzös beszéd,
szép folt, ruhára szőrből,
elhagyott róka az út közepén,
átölel, átemel, hozzáér.
Fény árad. Árad a fény, értem.
|
||||
11. |
Ég a Pajta
04:27
|
|||
|
A két világ közt a Pajta áll,
fial az éjszaka, forog a táj.
A ménes álmán valaki jár,
oson a réteken át…
A ménes álma fekete vér,
csorog az abrakon, csepeg a tajték.
Hirtelen felhasad az ég.
Valami szörnyű történt…
Hátulról füst jön elő,
az erdő nyugtalan.
A varázsló elmenekül,
három titka van…
Ég a pajta… ég a pajta… ég a pajta!
Az eljövendő múlt sötétjén át,
a varázsló látni kívánja az egyetlen kiutat
a két világ között.
Tuz, jöjj velem!…*
Ég a pajta… ég a pajta… ég
a pajta!
|
||||
12. |
Indigó
06:58
|
|||
|
Végtelenül mély kútba belédoblak, belé…
Végtelenül mély kútba, bagoly kikezdi húsom.
Állommadár, ölts testet! Nyiss sebeket rajtam!
Álommadár, véred hull, s kútból feltör!
Neveimet kútba kiáltottátok.
Madarak szállnak, sorsa millió…
Kitapintotta a tél a pulzusom,
rügyeket alél el a hó.
Megváltást rendel elébem a héthatár,
s szemeimmé lesznek a varjak hirtelen.
Nevesincs báró ingó seregét
föld alá feledem.
Árnyak követik a léptem,
szivárványt hánynak feketefehéren.
A fákkal betakart testtől
megszületünk ketten a maradék vérből.
A haragvó isten fiai vérét issza most,
a haragvó isten fiai vérét issza.
A haragvó isten fiai vérét iszsza most,
issza most, issza most, issza…
Kezemben a Sorssal, a völgyben lépkedem.
Az igazság vagy a titkok völgyén?
Hordhatom-e itt érzékeny hullámat
az ősök és unokák földjén?
Tej csordogál bugyraiból az Égnek,
negyven napig folyt a tej… *
Partra vetett hal tátog a víz felé,
de a víz is már csupa tej…
Árnyak követik a léptem,
szivárványt hánynak feketefehéren.
A fákkal betakart testtől
megszületünk ketten a maradék vérből.
A haragvó isten fiai vérét issza most,
a haragvó isten fiai vérét issza.
A haragvó isten fiai vérét iszsza most,
issza most, issza most, issza…
Végül kioltottátok a lángom…
Hajamból feltör az égbe az indigó.
Porból lettem, s porrá változom,
de a hajnal a véremből való.
Végtelenül mély kútba belédoblak, belé…
Végtelenül mély kútba, bagoly kikezdi húsom.
Állommadár, ölts testet! Nyiss sebeket rajtam!
Álommadár, véred hull, s kútból feltör!
|
||||
A Gátnál Hungary
FIATAL KUTYA
basszus
HOMOKI FÓKA
gitár, ének
KUBAI SZENÁTOR
gitár
TÉTOVA FARKAS
trombita, tangóharmónika
VALAMILYEN KARABÉLY
dobok
... more
If you like A Gátnál, you may also like:
The Extra Weight
by Christian Madden & The Enemy Chorus
Organ-led instrumental soul that doesn’t skimp on big beats or deep grooves—a terrific summer scorcher.
go to album
This six-piece Brooklyn band blends hard rock, jazz, electronic, and funk music on this electrifying album.
go to album
Monmouth - Next Episode - Single
by Breakdown Brass
featured on Bandcamp Radio May 19, 2015
go to album
featured on Bandcamp Radio Jan 10, 2023
go to album
Another PawPaw Rod EP
by PawPaw Rod
featured on Bandcamp Radio Oct 18, 2022
go to album
Kutiman returns with his sixth full-length, full to the brim with his classic, soulful songs.
go to album
Tales from the Old Dominion
by DJ HARRISON
The songs on this new album by the Virginia multi-instrumentalist and producer reflect on Black American music and history.
go to album
